Mekk Elek örökké velünk marad?
A cím nem egy nekrológ részlete, csak gyakran eszembe jutnak gyermekkorunk kedvenc mese figurájának Mekk Eleknek a történetei, amikor a derék mester – némi káposztáért- megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal épített házat felülről lefelé, vagy ajtó nélküli ólat a malacoknak.
Aztán amikor beköszöntött a szabad vállalkozói világ, mindez mint valamiféle önbeteljesülő jóslat, egyszeriben valósággá vált. Az addig bombabiztos állami építőipari cégeknél dolgozó, szaktudással nem túlságosan felvértezett, és nem is túl motivált emberkék maszekok majd vállalkozók, még később mesterek meg szakértők lettek. Egy részük hamar megértette az új piac elvárásait, de szép számmal megmaradtak a „ jó ez így, úgyse fizetnek többet” megközelítés lelkes híveinek.
Ám a kényszer nagy úr. Nekik is meg kellett élni valamiből, de miután a szakterületükön nem számítottak nagyágyuknak – ergo vállalkozóként sem lettek profik- így szakmai portfóliójukat bővítendő elkezdtek más rokon szakmákból könnyen elsajátítható fogásokat átvenni. ( Egyik kollégánk nagyon találóan „csipegetőknek” nevezte el őket.) A festő varázsütésre egyszeriben elkezdett érteni a gipszkarton szereléshez, szigeteléshez, már tudott burkolni meg villanyt szerelni, vagyis kevés kivételtől eltekintve szinte minden ment mint a karika csapás.
De a fejekben maradt minden a régiben. Illetve nem is mert bumfordi mese hősünk analógiájával élve a mekkeleki szaktudás megmaradt, csak a káposzta konvertálódott át százezrekké, milliókká.
De miért is írom mindezt?
Muszáj volt, mert nem régiben elképesztő dologgal találkoztam. Egyik megrendelőnk házában dolgozott kis csapatunk, velünk párhuzamosan egy másik cég a többi szakipari munkával foglalatoskodott, többek között néhány helyiségben festeni készültek. Látszott, hogy valami nem stimmel, így megkérdeztük, hogy segíthetünk-e valamiben. Hálás igenlés volt a válasz, és azt kérték, hogy segítsünk színt keverni. Miiiicsodaaa? Hát igen mert a cég tulaj testvérpár, ugyan mindketten festők, csak mindketten színtévesztők is. Ugyanennek a csapatnak a „szakemberei” burkolták a medencét is, ám a próbaüzem előtt kiderült, hogy a medence lefolyóját is elburkolták. Mi több valamennyi falazási munkát is ők végezték, aminek következtében egyetlen, de tényleg egyetlen ajtót sem tudtak beépíteni.
A „mi „ Mekk Elekjeink is veszett ámokfutásba kezdtek, születtek is ( és születnek ma is) szép számmal a mediterrán jellegű, mediterrán szerű, mediterrán hatású, mediterránra emlékeztető őrületek, egyszóval minden aminek még csak véletlenül sincs köze az igazi mediterrán festéshez.
Mediterrán festeni fáradtságos dolog. A szinte soha véget nem érő tanulás mellett, rengeteg próbálkozás, csapkodás, káromkodás vezet a sikerhez. De semmire nem cserélném el, mert ez egy gyönyörű mesterség, és bár öreg ezermester barátunk továbbra is nagy kedvenc marad, ez a téma talán mégsem az ő asztala. András
Eddigi bejegyzések | admin 2010. február 22. hétfő
Szóljon hozzá!
Szóljon hozzá elsőként!
RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URI