Talán hihetetlen, de ez is falfestés( nem faburkolat).

Díszes ornamentális minta

Mediterrán falfelület, plasztikus mediterrán minta, klasszikus antikoló technika.

   Néhány nappal ezelőtt nagyon érdekes felkérést kaptunk. Belgiumból telefonált egy belsőépítész – aki a neten találta meg a honlapunkat- , hogy ugyanezeket a felületeket szeretné viszont látni egy most készülő szálloda lobbi helyiségében és éttermében. Rövid egyeztetés után megtudtuk, hogy melyik stílusra gondol. Rusztikus, modern és klasszikus elemeket kell ötvözni, természetesen úgy, hogy mindez jól megférjen egymással.

   Miután letettük a telefont, Andrással azonnal elkezdtünk ötletelni.Szinte minden nap minden percében az volt a téma, hogy milyen színekből és mintákból álljon össze az a kollekció amit majd bemutatunk a megrendelőnek. Mivel többször is átbeszéltük, hogy melyik felületeket készítik el, én részemről lezártnak tekintettem a témát. András agya azonban folyamatosan járt, és kereste a még egyedibb és újabb megoldásokat. Ezután a süketek párbeszéde folyt otthon. Ha megkérdeztem, hogy mikor megyünk felmérni akkor arra az volt a válasz: szerinted ez bronz vagy az arany színben mutatna szebben? És mindeközben persze lázas műhelymunka is folyt nálunk. Még én sem léphettem be hozzájuk, nehogy „huzatot kapjon a felület”. Hogy mi van??? Elsőre nem értettem, hogy mi történt a fiúkkal, hiszen eddig teljesen normálisak voltak.

  Aztán beláttam, hogy mennyire fontos az ember életében az, hogy valamit ekkora szenvedéllyel és megszállottsággal alkothasson. Tudom, hogy a rájuk jellemző fanatizmussal, most szeretnék megmutatni az évek alatt felhalmozott tudásuk legjavát, ésmindezt néhány mintába kell besűríteniük. Nagyon fontos és szép feladat, de egyben nagy lehetőség is ez számukra.

 A végeredmény pedig már látszik. Az elkészült mediterrán festéseketlátva pedig azt kell, hogy mondjam minden „nehezebb nap” megérte. Ági

A színek nem teljesen ilyenek élőben, de a lényeg jól látszik.

Érdekes dolgot kért tőlünk egyik megrendelőnk.
Egy nagyon szép borospincéje van, annak a falai készülnek mediterrán struktúrával, úgy hogy a struktúra alól egy falba vésett latin borász szöveg tűnik elő.

A provanszi vízkék a nagy kedvenc.

 Igen nehéz feladatra vállalkozunk, amikor megpróbálunk online szín ötleteket adni, de a hozzánk érkező kérdések igen nagy része erre irányul, így ezzel mindenképpen foglalkoznunk kell, valószínűleg több bejegyzésnek is témája lesz.

Egy ennyire egyéni ízlésre épülő kérdésben körülbelül annyira egyszerű véleményt alkotni mintha azt próbálnánk megfogalmazni, hogy milyen a finom étel vagy milyen a szép autó.Ennek ellenére igyekszem kerülni a használhatatlan általánosságokat, merthogy ezekkel tele van a padlás, és  ígérem nem próbálom elhitetni senkivel, hogy jó mediterrán színt találni kizárólag művészi magasságokban lehet.

Színpszichológia, színdinamika, ihlet, inspiráció.

 Ezek bizony mind tudományos kifejezések amelyek fontos és értelmes dolgok, de nem itt.Több mint tíz éves pályafutásunk alatt egy alkalomra sem emlékszem, amikor mondjuk színpszichológiai alapon lett sárga, zöld vagy kék a fal, mert az energikusságot, bölcsességet és még nem tudom mit sugároznak, egyszerűen az tetszett a megrendelőnek.A kérdés szerintem ott válik szakmaivá, hogy milyen sárgát, zöldet vagy kéket használunk,de főleg hogy mitől lesznek mediterrán sárgák, zöldek meg kékek.Nagyon mély szakmai meggyőződéssel állítom, hogy igazán jó mediterrán színt nem lehet színkártyáról választani.A színkártya színei tiszta – nekem túl steril- színek, és ugye rémlik, hogy a mediterrán színek mintha nem ilyenek lennének…

Mert nem is ilyenek.

A tört, kicsit piszkos, napszítta vagy ha úgy tetszik megfakult színeket CSAK egyedileg lehet megalkotni. Pedig sokkal egyszerűbb lenne a megrendelő orra elé tenni egy színkártyát, tessék választani, aztán amilyet választ, olyan lesz, punktum. Munka letudva kérjük a pénzt.

Ezzel szemben mi órákat töltünk egy-egy szín kikeverésével, értsék szó szerint, fél cseppenként változtatva azt. Még így is előfordul, hogy az így kikevert szín ugyan szép, mégis az az érzetünk van, hogy egyszerűen nem illik az adott környezetben.Elölről az egészet és így megy ez addig, amíg meg nem találjuk a tökéletes árnyalatot, kellően tört lesz de nem nyomasztóan koszos.

„A napsütötte délvidék oly jellemző vidám narancs és élénkvörös színeit gyakran használják”…

Ehhez hasonlókat már mindannyian olvastunk, sőt újságokban is előfordulnak, de nem ez a jellemző még Toszkánában sem. Használnak ilyen színeket de nem túl gyakran és főleg nem minden helyiségben.Tudom, hogy időnként már a csapból is ez folyik, de a mediterrán stílus jellemző színei a fehér és a NEUTRÁLIS ( föld) színek. A jó szín kiválasztásával a feladat egy részével megvolnánk, ám a végeredmény még mindig tartogathat meglepetéseket.Egy simára glettelt falfelületen a legnagyobb gonddal kikevert mediterrán szín sem fog mediterrán érzetet kelteni ( vagy legfeljebb azt). A mediterrán festések alapja MINDIG egy rusztikus struktúra. A strukturált felületen tud igazán megjelenni egy színnek 25-30 árnyalata, ami ennek a stílusnak a lelke.

És végül a mediterrán színskála amelyet nagyon sokan kérnek tőlünk, nagyon jó színei vannak de a monitorok beállítása kicsit torzíthat rajtuk. András

  Aztán amikor beköszöntött a szabad vállalkozói világ, mindez mint valamiféle önbeteljesülő jóslat, egyszeriben valósággá vált. Az addig bombabiztos állami építőipari cégeknél dolgozó, szaktudással nem túlságosan felvértezett, és nem is túl motivált emberkék maszekok majd vállalkozók, még később mesterek meg szakértők lettek. Egy részük hamar megértette az új piac elvárásait, de szép számmal megmaradtak a „ jó ez így, úgyse fizetnek többet” megközelítés lelkes híveinek.

 Ám a kényszer nagy úr. Nekik is meg kellett élni valamiből, de miután a szakterületükön nem számítottak nagyágyuknak – ergo vállalkozóként sem lettek profik- így szakmai portfóliójukat bővítendő elkezdtek más rokon szakmákból könnyen elsajátítható fogásokat átvenni. ( Egyik kollégánk nagyon találóan „csipegetőknek” nevezte el őket.) A festő varázsütésre egyszeriben elkezdett érteni a gipszkarton szereléshez, szigeteléshez, már tudott burkolni meg villanyt szerelni, vagyis kevés kivételtől eltekintve szinte minden ment mint a karika csapás.

 De a fejekben maradt minden a régiben. Illetve nem is mert bumfordi mese hősünk analógiájával élve a mekkeleki szaktudás megmaradt, csak a káposzta konvertálódott át százezrekké, milliókká.

 De miért is írom mindezt?

Muszáj volt, mert nem régiben elképesztő dologgal találkoztam. Egyik megrendelőnk házában dolgozott kis csapatunk, velünk párhuzamosan egy másik cég a többi szakipari munkával foglalatoskodott, többek között néhány helyiségben festeni készültek. Látszott, hogy valami nem stimmel, így megkérdeztük, hogy segíthetünk-e valamiben. Hálás igenlés volt a válasz, és azt kérték, hogy segítsünk színt keverni. Miiiicsodaaa? Hát igen mert a cég tulaj testvérpár, ugyan mindketten festők, csak mindketten színtévesztők is. Ugyanennek a csapatnak a „szakemberei” burkolták a medencét is, ám a próbaüzem előtt kiderült, hogy a medence lefolyóját is elburkolták. Mi több valamennyi falazási munkát is ők végezték, aminek következtében egyetlen, de tényleg egyetlen ajtót sem tudtak beépíteni.

 A „mi „ Mekk Elekjeink is veszett ámokfutásba kezdtek, születtek is ( és születnek ma is) szép számmal a mediterrán jellegű, mediterrán szerű, mediterrán hatású, mediterránra emlékeztető őrületek, egyszóval minden aminek még csak véletlenül sincs köze az igazi mediterrán festéshez.

 Mediterrán festeni fáradtságos dolog. A szinte soha véget nem érő tanulás mellett, rengeteg próbálkozás, csapkodás, káromkodás vezet a sikerhez. De semmire nem cserélném el, mert ez egy gyönyörű mesterség, és bár öreg  ezermester barátunk továbbra is nagy kedvenc marad, ez a téma talán mégsem az ő asztala. András

De ugyanennyire rejtély számomra, hogy a már többször „elvirágzott”stílusokba hogy képesek új életet lehelni látszólag kis változtatásokkal, mindezt úgy, hogy ismét képesek legyünk beleszeretni a régi-új stílusba.

 De valami nem hagy nyugodni. Miért van az, hogy ezek a trendek mégis viszonylag hamar eltűnnek? Eleve erre vannak ítélve, mert csak egy szűk réteg ízlését elégítik ki, vagy egyszerűen csak jön helyettük új? A választ természetesen nem tudom, mindenesetre az biztos, hogy vannak stílusok amelyek felette állnak a trendek jövés-menésének, ezek közül az egyik a mediterrán, ő tehát a nagy túlélő. Sikere valószínűleg abban rejlik, hogy egy jól formálható (a kisebb-nagyobb stílusbeli „elhajlásokat” is jól tűri) mégis karakteres, jól kombinálható más stílusokkal, ráadásul rengeteg természetes alkotóeleme van. Egyszóval nagyon szerethető élettér ez, és szerintem jó döntés ezt választani, különösen akkor ha egy hosszú távon is időtálló stílusban gondolkodunk.

 De könnyű túlzásokba esni, és a túlzott rajongás hamar nyomasztó végeredményhez vezethet. Jelentős időt töltünk mediterrán környezetben, így valószínűleg már elég jól „érezzük” mi számít stílusos otthonnak, és mikor sok a jóból. Szerencsére azért az előbbi van túlsúlyban, de az utóbbi időben láttunk néhány rettenetesen túl „mediterránított” otthont. Nemrégiben jártunk egy házban ( a teljes falfelületet mi készítettük) ahol minden, de tényleg minden a bútorok, a burkolatok, a lámpák, az ágyneműk, a textíliák, a kapcsolók, a ház szám, de még az étkészlet nyele is mediterrán volt. Azt csak megsaccolni tudom, hogy mindez milyen anyagi áldozatok árán valósult meg, de az biztos, hogy ennek a töredékéért is sokkal szebbet alkothatunk. A javaslatom tehát az, hogy próbáljuk meg féken tartani azt a késztetésünket, hogy mindenből mediterrán stílusút próbáljunk beszerezni. Nyílván ízlés kérdése ez, de úgy gondolom, hogy elegendők ha a főbb elemek, a burkolatok, a falfelületek( az a fránya önreklám) függönyök, szőnyegek mediterrán stílusúak.

 És a bútorok nem?

A saját lakásunkban is kicsit kevertük a stílusokat, mégis jó az összhatás. A neutrális szinekkel nehéz melléfogni.

 Nem feltétlenül. Érdemes megnézni a szerintem még mindig mérőpontnak számító olasz vagy francia bútor gyártók katalógusait. A legmodernebb high-tech, króm-üveg- fém bútoraikat is rusztikus hátérrel mutatják be. Érthetetlen vagy zavaros ez a látvány? Nem bizony. Többek között itt nyer értelmet a mediterrán stílus mellett dönteni, mert nem kényszerülünk kompromisszumokra, akkor sem ha modernebb vonalú bútorokat, lámpákat és kiegészítőket is szeretnénk. András

A minap láttam Ralph Lauren oldalán új kreációját a „La Plage”-t. Elképesztően szép!

Az összes oldal közül talán ez fogott meg a leginkább, mert nincs benne semmi erőlködő mesterkéltség, mégis újszerű.

Minden nap nézegettem és nem tudtam,  megmagyarázni magamnak, hogy miért is áll éppen ez a stílus annyira közel hozzám. Aztán megértettem. Eszembe jutott, hogy provanszé a világ egyik legszebb tengerpartja a Cote d’Azur.

Fahéj-vízkék provanszi festés

Világos, hogy a mester ez évben provaszhoz fordult inspirációért, ám Ralph Lauren sokkal nagyobb tervező annál, hogy a provansz védjegyének számító levendula mezők hangulatával kápráztasson el minket, hiszen ezt már mindenki ismeri.

A „La Plage” a 60-as évek tengerparti hangulata. Óriásit alkotott kékekből és fehérekből.

Új trend, mégis mediterrános. De hoppá! Ezeket a színeket mi is használjuk! Ági